Sonka, bárányhús, tojás, torma és a kalács… A feltámadás napja húsvétvasárnap. Ehhez több hiedelem kapcsolódik – egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
A húsvéti ünnepkör talán legismertebb eleme a húsvét előtti nagypéntekhez kapcsolódik: ez a negyvennapos böjt, a bűnbánati időszak utolsó napja; a hagyományok szerint e napon tilos volt húst fogyasztani. Ez a nap alkalmat ad a test és lélek megtisztítására, a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek a húsvét megünneplésére. A kemény böjti napok után a nagyszombat hozta el a parasztember számára az ünnep gazdagságát: ilyenkor készítették el a fonott kalácsot, ekkor volt a tűzszentelés és a feltámadási körmenet, valamint ekkor fogtak hozzá a húsvéti étkeket elkészítéséhez az asszonyok. Vasárnap véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. A húsvét elnevezés a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni.
Tojás, hús, édesség – ahány ország, annyiféle ünnepi menü A húsfélék közül az északi és közép-európai országokban, így Magyarországon is, elsősorban a füstölt sonka terjedt. A hiedelmekkel ellentétben viszont nem a sonkát fogyasztották először a negyven napi böjt után, hanem bárányt, mint ahogyan azt ma is teszik Görögországban. A húsfélék hagyományos kísérője valamennyi országban – legyen szó sonkáról, vagy bárányról – a torma, amelynek elkészítési módja, ízesítése tájegységenként is változatos. Magyarországon a kalács a tipikus sütemény és a legtipikusabb élelmiszer ilyenkor a tojás, amely a legősibb húsvéti jelkép, a termékenység és a bőség szimbóluma. A tojások festése, díszítése mind a mai napig fennmaradt valamennyi európai országban, ám jelentősek a különbségek, a szokások. Magyarországon a tojást többnyire locsolkodók kapják.
